Elkészült és azonnal eladósorba is lépett a várva-várt, Széncica munkacímed futó, legújabb szépség. Nyers oldschool, igazi urbanbike. A kényelmesebbek kedvéért ezúttal váltóval ellátva. A régi Csepel-váz homokfúvott, lakozott és a szokásunkhoz híven egyedi grafikával díszített. Az agyak felújítottak, a sárvédők az eredeti krómozottak, szépen felpolírozva. A stucni egy Peugeot-ból való, a kormány egy régi olasz városi bringából jött, a váltókar japán Shimano STX .

Mondanom sem kell, nagyon jól sikerült, hibátlanul működik. Az 58cm-es vázmagasságával egy 180 cm magas férfi felhasználónak ajánlom, de egy vagány hölgy is szépen mutathatna rajta... ;)

- Duplafalú, szegecselt Ryde Zacpro felnik
- Lacko 46T hajtómű
- Spyral monoblokk
- Velo nyereg
- Új bowdenek
- Bowdenházak
- Fékpofák

A minőségi használt alkatrészek a következőek: 
- 105-ös Shimano hátsó váltó
- Regina 7-es fogaskoszorú
- Ultegra 10-es lánc

Bor- és konyhaimádó, Tha Who, Led Zeppelin, Deep Purple ÉS Porcupine Tree  rajongó, nem mellesleg az egyik leghíresebb kortárs vázépítő mesterként tartják számon. Ennek az úriembernek a jelmondata 1975 óta: „Fatti con le Mani” – vagyis kézzel készítve. Ebben az évben lett gyakornok a legendás Luigino Milani mellett, Veronában, aki nem mellesleg az apósa is volt. Kizárólag acéllal dolgozik, az argon védőgázas ívhegesztés úttörője, sikerének titka pedig, hogy megszállottként imádja azt, amit csinál, ezáltal minden vázában benne van a lelke egy kis darabja. 

Megvan a kép, mikor a kiscsalád elindul lakókocsis nyaralásra, becsomagolva a kutyát-macskát és a Herendi étkészletet, csak azért mert befér? Akkor mutatnánk ennek a minimál  változatát, pedálmeghajtásos üzemmódban; milyen az, amikor tekersz, és jön veled az ágyad is:

Ez a Midget Solo Bushtrekka a Kamp-Rite-tólAusztráliában készült, 900$ körüli az ára, benne egy felhúzható sátor, hatalmas ággyal, alatta pedig tároló felület, olyan 155 liternyi. Mivel a sátor nem a földön, hanem kerekeken áll, így nedves-hideg időre kifejezetten okos megoldás.  

                                                                                                      forrás 

Ha erre ránézel, mondanunk kell még, hogy finn gyártmány? Az alkotó Sakari Holma, aki a teret a szélellenállás csökkentésének oltárán áldozta be. Kicsit lószállító feelinges, de mindenképp egyedi.  

                                                                                                                 forrás

Közben a másik bringa is jelentős változásokon ment keresztül. Lényegesen több festéket pazaroltunk rá, mint a testvérére, minek eredményeképp elefántcsont és ferrari-vörös színkombinációban tündökölt. Ami szinte üvöltött egy piros firkáért. Ami egy robothadsereg képében meg is érkezett. A textúra még alakul, ahogy a fejünkben az összkép is, már ami a kiegészítőket jelenti. De már csak hetek kérdése és kigördül a gyárból...

Alakul az első Csepel, mint púpos gyerek a prés alatt. A cicák felmásztak szépen a vázra és el is szaporodtak, ezüstösen és lustán terpeszkednek ahogy azt kell. És ha már jól elhelyezkedtek, legott meg is indulhatott az összeszerelés. Igazi oldschool darab lesz, csak forradalmároknak. Amint teljesen kész, ígérem posztoljuk a részleteket, meg persze a csilivili fotókat is.

Mr. Williams-nek mi is nagy rajongói vagyunk, és nem csak az „O captain! My captain!” vagy „Gooood Morning Vietnaaam!!!” alakításai miatt, hanem mert egy igazi bringa geek is volt –így álljon itt egy poszt az ő emlékére.

Jack, 1996

Amit Jay Leno művel az autókkal, azt művelte Robin Williams a bringákkal: gyűjtötte őket, eszelősen, több száz darabot tudott magának óriási garázsában, San Francisco-ban. Amikor rákérdeztek, hogy mégis hány darabot birtokol, csak annyit válaszolt: „Ó nem tudom... sokat... sokat... túl sokat, hogy számon tartsam.” :irigy:

Ennek a pasasnak volt egy Grammy-je. Egy Oscar-ja. „Funniest man alive”-ként tartották számon, ugyanakkor drogproblémákkal kűzdött, ezért is kezdett el tekerni, egyfajta terápiaként. „Kedvenc tevékenységem a bringázás. Olyan ez nekem, mint egy mozgó meditáció.”

Évek óta porosodott a szüleim garázsában két nyolcvanas évek beli országúti Csepel, amik már csak a gyermekkor iránt érzett nosztalgia okán is a Firka Bringa látókörébe kerültek. Voltak némi logisztikai nehézségeink, és egyéb nem várt akadályok is előálltak, de végül sínre került a projekt, és megindult az előkészítés, hogy a két szénacél váz kicsit divatosabb színben és naprakészebb felszereltséggel gurulhassanak újra az aszfalton.

A helyszín Seattle, a tettesek egy dizájnercsoport tagjai, akik megalkották Denny-t, majd megnyerték az Oregon Manifest dizájnversenyt, a Fuji Bikes jóvoltából pedig 2015-ben már megvásárolható lesz ez a két kerék közé zárt kis csoda.

Akksival tölthető elektromos motor (emelkedőn való könnyebb közlekedéshez), automata sebességváltó, lakatként funkcionáló levehető kormány és külső fényviszonyokhoz alkalmazkodó LED-es helyzetjelzők (oldalt pedig irányjelzők) csak néhány adottsága ennek a minimál dizájnnal ellátott bringának.

Elkészült az első Firka Bringa! Egysebis, masszív, de viszonylag könnyű városi bringa. Kényelmes futás, elegáns megjelenés egyedi grafikával

- Spiral markolat(szivacsos) a súlycsökkentés és kényelem miatt
- Wellgo city pedál, mert jól néz ki, és jó is
- Shimano Sf-Mx30 16T (Made in Japan) single speed fogaskoszorú
- Deore XT Fc-M737 42T (Made in Japan) hajtómű 175-ös hajtókarral
- SRAM 1051-es lánc
- alumínium kormány
- acél stucni
- Bikefun race-nyereg
- első kerék radiális fűzésű Shimano Exage agy (Made in Japan)
- Tektro V-fék és fékkar
- Promax és Merida (all conditioned) fékpofák.

A matt fekete vázra fehér és ezüst lakkfilccel kerül fel a minta.